Mennyibe kerül a vízsugaras vágás?

Mennyibe kerül a vízsugaras vágás?

Mennyi a vízsugaras vágás működési költsége?

A vízsugár működési költsége gyakori kérdés, mivel az emberek nehezen tudják megérteni a különbséget egy tipikus plazmavágó gép és egy vízsugaras vágógép között. Különbözőek a fogyóeszközök, eltérőek a teljesítményigények, felmerül a víz, és ami a legfontosabb, a csiszolóanyag költsége. A gránát csiszolóanyagok a vízsugaras vágórendszer teljes óránkénti működési költségének akár 75 százalékát is kitehetik. Tehát a vízsugaras gép vásárlásán gondolkodó ügyfélnek fontos megérteni, hogy mik az előnyei, és mekkora a költsége.

Ebben a kérdésben úgy tudunk egy kicsit mélyebbre ásni, ha megnézünk hat különböző konfigurációjú vízsugaras rendszert, többek között:

  1. 60 000 PSI (négyzethüvelykenként)/50 LE-s (nagynyomású) szivattyú
  2. 60 000 PSI/100 LE-s szivattyú
  3. 60 000 PSI/100 LE-s szivattyú két vágófejjel
  4. 90 000 PSI/60 LE-s szivattyú
  5. 90 000 PSI/125 LE-s szivattyú
  6. 90 000 PSI/125 LE-s szivattyú két vágófejjel.

Az alábbi táblázatban mindegyikhez megtalálja az energia, a kopóalkatrészek, a víz és a csiszolóanyag költségét, óránkénti költség alapon. E költségek mindegyikénél a legnagyobb nyíláson keresztüli maximális víz- és csiszolóanyag-áramlási sebességet vették figyelembe, amelyet az egyes szivattyúk a maximális nyomáson meg tudnak hajtani.

Waterjet Cost-per-hour

Ha ugyanazokat az adatokat veszi figyelembe, és az egyes számokat a teljes költség százalékában tekinti, a következőképpen néz ki:

Mennyibe kerül a vízsugaras vágás?

Az összes működési összetevőt figyelembe kell vennünk, hogy megértsük, miből áll a vízsugaras vágás költsége. A vízsugaras vágással kapcsolatban felmerülő különféle működési összetevők a következők:

A víz költsége

A költségek legkisebb része a víz költsége. 1000 gallononként 3,51 dolláros országos átlagot használok. A számításhoz használjuk a maximális vágóvíz-áramlást, és vegyük figyelembe a hidraulika hűtővizét is. A költségek 1200 és 2500 dollár között mozognának évente. A számítás nem veszi figyelembe a kiegészítő csatornaköltségeket, így a helyszíntől függően ez a költség magasabb lehet.

Az áram költsége

A költségek következő részét a nyomásfokozó szivattyú működtetéséhez szükséges áram jelenti. Ha átlagosan 7,46 cent/kWh-t feltételezünk, a költség évi 3700 és 9400 dollár között mozogna. Ez azt feltételezi, hogy a szivattyú napi 6 órát üzemel; az 50 és 125 LE közötti szivattyúkat vizsgáljuk.

Kopóalkatrészek költsége

A következő legnagyobb költséget a kopóalkatrészek képezik. Ez magában foglalja a nyílás cseréjét, a fókuszáló csöveket, a szivattyútömítéseket és a különféle szivattyúalkatrészek óránkénti költség alapján számított költségét. Ez óránként 5 és 22 dollár között mozog, tehát ugyanazokat a feltételezéseket alkalmazva az összeg évente 7700 és 32 000 dollár között lesz.

A csiszolóanyag költsége

A költségek legnagyobb részét a csiszolóanyag adja. A tipikus gránát csiszolóanyag fontonként körülbelül 22–30 centbe kerül, a csiszolóanyag típusától, a beszerzési mennyiségtől és a kialkudott engedménytől függően.

A gránátnak két fő típusa van: a kemény kőzet és lerakódásos. A kemény vagy zúzott kőzetet nagyobb gránátkőzetdarabokból egy meghatározott szemcseméretre zúzzák le. A kemény kőzetből gyártott gránát élesebb, ezért általában kicsit gyorsabban vág. A lerakódásos gránátot tengerpartokról és folyómedrekből bányásszák, amelyeket a természeti erők már homokká koptattak. Ezért a szemcséi lekerekítettek, és kissé lassabban vágnak. Emiatt a kemény kőzetből készült csiszolóanyag drágább a lerakódásosnál. Átlagban vegyünk fontonként 25 centet.

Figyelembe kell vennünk a csiszolóanyag áramlási sebességét is. A legtöbb fémlemez-vágás percenként 1–2,3 fontot használ. Ezért óránként átlagosan 18–36 dollárt fog költeni csiszolóanyagra. Napi 6 óra vágási időt feltételezve, ez 110–220 dollárnyi csiszolóanyag naponta, 550–1100 dollár hetente, 2200–4400 dollár havonta vagy 26 000–55 000 dollár évente.

Ezek a számok akkor lesznek hasznosak, ha figyelembe vesszük a vágási sebesség különbségeit, és így kiszámíthatjuk a hüvelykenkénti vagy alkatrészenkénti költséget, ami sokkal hasznosabb két folyamat összehasonlításakor. Ehhez a számításhoz vegyünk egy 4x4 hüvelyk méretű alkatrészt, amely 1 hüvely vastag lágyacélból van kivágva, és összesen 16 hüvelyk a vágási hossz. Az így kapott alkatrészenkénti költség az alábbiakban látható.

Waterjet Cutting Cost-per-part

A tényleges értékek az anyagtípustól és az alkatrészmérettől függően változnak, de a relatív költség változatlan marad. A fenti táblázat hasznos lehet a nagyobb nyomású szivattyúk költségmegtakarítási előnyeinek szemléltetésére: bár a tényleges óránkénti költség magasabb, az ebből eredő alkatrészenkénti költség alacsonyabb.

A kirakós játékból azonban még mindig hiányzik egy fontos darab, amelynek nagy a jelentősége. A fenti táblázat nem tartalmazza a munkaerő-, az üzemi és a közvetett költségeket. Ha ezekhez a tényezőkhöz beszámítjuk az óránkénti költséget, ki tudjuk számítani a befektetés megtérülésének (ROI) különbségét két szivattyútípus között, ami segít indokolni a magasabb árú szivattyúk vásárlását.

Az alábbi táblázat egy óradíjat használ a munkaerő- és üzemi költség figyelembe vételéhez. A költség az adott időtartamon belül levágható alkatrészek teljes számára vonatkozik. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy a nagyobb nyomású szivattyúknál a megnövelt vágási sebesség hogyan befolyásolja az összköltséget.

Waterjet Total Cost-per-part

Természetesen a számításoknak itt nem kell megállniuk. Számos egyéb döntő tényezőt is figyelembe kell venni. Az egy nap alatt levágható alkatrészek megnövekedett számát és az ezekből az alkatrészekből elérhető megnövekedett profitot. A berendezések költségei közötti különbségét is figyelembe kell vennünk, ami a végső ROI-számításhoz vezet. Ez azonban egy jövőbeli bejegyzés témája kell hogy legyen.