A hegesztési eljárás minősítéséhez szükséges vizsgálat és ellenőrzés

A hegesztési eljárás minősítéséhez szükséges vizsgálat és ellenőrzés

A hegesztési eljárás vizsgálata és ellenőrzése

Hegesztési eljárás

A hegesztési eljárások a hegesztéshez használt irányelvek. Úgy alakították ki őket, hogy rögzítsék a felhasznált hegesztési változókat és az eljárás minősítési tesztje során kapott ellenőrzési eredményeket. Utasításokat is adhatnak a hegesztőnek a gyártás során az elfogadható varratok előállításához.

Hegesztési eljárás minősítése

A hegesztési eljárás minősítése (WPS) egy dokumentum, amely leírja a hegesztési eljárást és a hegesztés végrehajtásának módját. A WPS segít a teljes hegesztési művelet tervezésében és minőség-ellenőrzésében. Minden hegesztési műveletnél érdemes betartani a WPS-előírásokat. A legtöbb alkalmazási szabványban és kódban a WPS kötelező.

Általában a hegesztési eljárásokat egy hegesztési kód vagy szabvány szerint dolgozzák ki, és néhány kivételtől* eltekintve előírják, hogy fizikai hegesztési mintákat kell készíteni, továbbá azokat ellenőrizni és tesztelni kell a minősítés megállapításához. A hegesztési eljárásokat általában két kategóriába sorolják, az eljárás minősítési feljegyzése (Procedure Qualification Record, PQR) és a hegesztési eljárás előírása (Welding Procedure Specification, WPS).

Az eljárás minősítési feljegyzései a tényleges hegesztési teszt során használt dokumentált értékeket, valamint a tényleges vizsgálati mintákból nyert összes ellenőrzési és vizsgálati eredményt tartalmazzák.

A hegesztési eljárás előírásai általában dokumentált munkautasítások, amelyeket a hegesztő a hegesztési műveletek elvégzésére használhat, és amelyek az eljárás minősítési feljegyzéséhez használt paramétereken alapulnak, de nem feltétlenül azonosak azokkal.
Figyelembe vesszük az eljárás minősítési feljegyzését, valamint a minősítése során elvégzett vizsgálatot és ellenőrzést.

Eljárás minősítési feljegyzései (PQR)

Egy hegesztési eljárás minősítő vizsgálatához általában olyan dokumentációra van szükség, amely bemutatja a hegesztési teszt során használt összes változót, valamint a dokumentált vizsgálati és ellenőrzési eredményeket. A dokumentálandó változók jellemzően olyan elemek, mint az alkalmazott hegesztési eljárás, a hegesztési ötvözet mérete, típusa és kategóriája, a hegesztett alapanyag típusa és vastagsága, a hegesztőáram típusa és polaritása, rögzített áramerősség és feszültség, haladási sebesség hegesztés közben, hegesztési helyzet, a kötés kialakításának típusa és méretei, előmelegítési hőmérséklet, rétegközi hőmérséklet, hegesztés utáni hőkezelés részletei és egyebek.

Hegesztési eljárás előírásai (WPS)

A vizsgálat során használt összes hegesztési változó rögzítése mellett a hegesztési eljárás minősítéséhez az ellenőrzés részleteit és a vizsgálati eredményeket is fel kell jegyezni. Ezeknek a feljegyzéseknek azt kell mutatniuk, hogy az ellenőrzés és a tesztelés során bebizonyosodott, hogy a hegesztési minták megfelelnek az előírt szabványkövetelményeknek, illetve meghaladják azokat.

A hegesztési eljárás minősítéséhez szükséges vizsgálat és ellenőrzés

A hegesztési eljárás minősítéséhez szükséges vizsgálat és ellenőrzés jellemző típusai minden minta esetén:

Sarrokvarratok vizsgálata és ellenőrzése (T-kötések)

Ez magában foglalja az elkészült varrat szemrevételezését, majd két makromaratást és egy sarokvarrat-törési vizsgálatot. A hegesztett mintát először megvizsgálják az esetlegesen látható folytonossági hibák szempontjából, majd metszeteket készítenek, és előre meghatározott helyeken két kis mintát vesznek ki. Ezután e kis minták keresztmetszetét polírozzák, majd valamilyen fajta, enyhe savkeverékkel maratják, a felhasznált alapanyagtól függően. A megmaradt hegesztett mintát sarokvarrat-törési tesztként használják, és a varratnál eltörik, hogy feltárják a varrat belső szerkezetét ellenőrzés céljából.

Horonyhegesztések (tompakötések) vizsgálata és ellenőrzése

Ez szemrevételezéses vizsgálatot, majd két keresztirányú szakítóvizsgálatot, két gyökhajlítási tesztet és két oldalhajlítási tesztet tartalmaz. (Ezek a tesztek tipikusak, de az anyagvastagságtól, típustól és szabványos követelményektől függően eltérhetnek. Különféle és/vagy további vizsgálatokra lehet szükség, például oldalhajlításokra, a varrat minden szakítószilárdsági vizsgálatára, ütésvizsgálatra vagy egyéb vizsgálatokra.)

Az elkészült hegesztési szelvényt vizuális ellenőrzés után előre meghatározott kis részekre osztják. Minden részt általában megmunkálással készítenek elő, a szabvány által előírt meghatározott méretekre. Ezután minden kis mintát mechanikusan tesztelnek, hogy meghatározzák a jellemzőit. Ezeket a mintákat azután megvizsgálják, hogy megállapítsák elfogadhatóságukat a vonatkozó kódban vagy szabványban meghatározott elfogadási kritériumok alapján. A szabvány általában megadja a varrat különböző hézagok maximális méretét és helyét, és/vagy adott esetben olyan értékeket, mint a minimális szakítószilárdság vagy a minimálisan elvárt ütési tulajdonságok.

Minták hegesztési eljárásának minősítése

Azok a minták elfogadhatók, amelyekről kiderül, hogy nincsenek bennük a meghatározott határértékeket túllépő hézagok, és amelyek elérik vagy meghaladják a szabványban meghatározott minimális értékeket; ez a hegesztési eljárás megkapja a szükséges minősítést.

A hegesztési eljárás fontos része a teljes hegesztési minőségbiztosítási rendszernek, mivel dokumentált bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy ellenőrzéseket és teszteléseket végeztek annak biztosítására, hogy a hegesztés az elismert szabványok szerint végrehajtható.

* A hegesztési eljárások minősítése alól kivételt képez a D1.1 Acél szerkezeti hegesztési szabályzat, amely bizonyos körülmények között engedélyezi az előre minősített hegesztési eljárások alkalmazását. Ezeket az eljárásokat azonban továbbra is dokumentálni kell, és meg kell felelniük az összes vonatkozó kódkövetelménynek.